9.Rész Nem hagynak békén!

Vagy kb. 5 percig moccanni se bírtam.Csak feküdtem az ágyon,míg Niall javában aludt mellettem.Én is próbáltam visszaaludni de nem ment.Egy hatalmas puffanást hallottam.Nem tétováztam tovább,belebújtam a mamuszomba,és óvatosan kikeltem az ágyból.Lassan mentem le a lépcsőn,teljes sötétségbe.Leértem a konyhába.Louis volt ott és magába énekelt.

-Louis!-szóltam hozzá de semmi.Biztosan alvajárt,mert tudom hogy ő az egyetlen a bandából aki alvajárt.Tudtam hogy nagyon veszélyes felkelteni egy alvajárót,de nem tudtam vele mit csinálni.Odatipegtem Louishoz megfogtam a csuklóját,és a nappali felé kezdtem vezetni.Nagy nehezen odahurcoltam,de valamiben megbotlottam,és hátra estem,Louis meg rám.Elég félreérthető helyzet volt.Louis teljesen kipréselte belőlem a levegőt nem lehet könnyűnek mondani,de azért ducinak se!Nem bírtam kimászni alóla de Lou szerencsére elaludt."Szerencsére".Nem volt mit tennem ki kellett törnöm alóla.Hirtelen mozdulattal felkeltem,hogy mind a ketten leestünk a kanapéról.
-Mi történt?-kérdezte Louis a fejét fogva.
-Megint alvajártál.Én kivezettelek a konyhából a nappaliba,de megbotlottam valamiben és hátra estem te meg rám..-hebegtem zavaromban.
-Ö.öö.. jó de szerintem mennyünk vissza aludni.-javadolta Lou.Én válaszképp csak bólogattam.Felmentünk az emeletre,Louist bekisértem a szobájába és megvártam míg el nem alszik.Mikor elaludt,gyorsan sprinteltem vissza Niallhez.Bebújtam mellé és lehunytam a szemem.
-Te meg hol voltál?-kérdezte Niall álmos hangján.Én annyira megijedtem hogy felugrottam az ágyon.
-Jesszus Niall.Szívinfartust hozol rám!Azt hittem alszol!
-Nem aludtam.Na mondd hol is voltál?
-Majd holnap mindent elmondok!Most inkább aludjnk!-javasoltam majd elnyomta szememet az álom.

REGGEL

Reggel van.Egy újabb reggel.Király.Mint mindig most is a telóm csörgése zavart meg édes álmomat.Dühösen lenyomtam,legszivesebben kihajítottam volna az ablakon hogy ott sipítson.Felültem az ágyon,nyújtozkodtam és elballagtam az új szobám felé.Kicsit gondolkoztam.Tényleg itt akarok lakni,és nem a családommal?Szerintem az lenne a legjobb ha visszaköltöznék,de nem szeretném megbántani Niallt.Össze-vissza kavarogtak a gondolatok a fejembe,miközben kikészítettem a mai ruhám,ami a következő volt:

Ahhoz képest hogy november volt elég "nyárias" idő volt,amit kissé furcsáltam,de hát nem én vezetem az időjárást.Felvettem a szerkót,és begöndörítettem a hajamat.Egy kis alapsmink és már kész is voltam.Lementem reggelizni.A fiúk a konyhában voltak és valamit nagyon beszéltek.
-Jó reggelt!-köszöntem jelezve hogy én is itt vagyok.
-Neked is!-válaszoltak kórusban.
-Gyönyörű mint mindig!-mondta Niall majd lágyan megcsókolt.
Leültünk az asztalhoz,és elkezdtük fogyasztani a reggelit ami tojásrántotta volt.Megittam az egy pohár narancslevet,s épp készültem volna felállni mikor Niall megfogta a csuklóm.
-Mi is volt a tegnapeste?-kérdezte türelmetlenül.
-Csak Louis megint alvajárt,és felvezettem a szobájába.-mondtam majd visszamentem a szobámba.Amint beléptem az ágyon egy kis borítékot pillantottam meg:

Tudtam egy ból hogy Brad küldte.Nem hagy békén!Remegő kézzel kinyitottam,de kissé mérgesen is,mert nem tudtam mért nem áll le a levelezgetéssel.A szemem majd kiesett a helyéről mikor megláttam az írást,s egy könnycsepp is kicsordult a szememből:

"